Mindannyian tudjuk és tapasztaljuk, az információs társadalom korszaka jelentős kihívás a humántudományok számára: a változás egyaránt érinti a tudás társadalmi intézményeit, legitimációját, ám ugyanúgy kihat mindennapjainkra, tudományos gyakorlatainkra. Mindez alkalmat nyújt – valójában sürget – a humántudományi kutatások tárgyának, módszerének és közegének újragondolására. A rendezvény célja, hogy a Szegeden több évtizedes múlttal rendelkező digitális bölcsészet jelenéről és jövőjéről közösen beszéljenek bölcsészek, informatikusok és könyvtárosok, megismerjék egymás kutatásait, feltárják az együttműködés lehetőségeit.
Az egynapos workshopon szegedi oktatók és kutatók ismertetik a digitális bölcsészethez kapcsolódó különböző projektjeiket, helyi adatbázisokat és a digitális források feldolgozásával kapcsolatos innovatív kutatási metódusokat, az ezek alkalmazásával elért tudományos eredményeket. A workshop lehetőséget biztosít arra, hogy megvitassuk az általunk használt különböző digitális módszerek és kutatási eszközök előnyeit és buktatóit.

Program

9.00 - 9.15	Megnyitó és köszöntők: Keveházi Katalin, Szajbély Mihály és Csirik János
9.15 - 9.45	Kokas Károly: A bölcsészek és az informatikai megközelítés: régen és most
9.45-10.10	Monok István: Szabad adatok, szabad hozzáférés, közös alkotás: az Eruditio adatbázis állapota
10.10-10.35	Kávészünet
10.35-11.00	Horváth Iván: Megőrizni = szétosztani
11.00-11.25	Vincze Veronika: Automatikus információkinyerés szöveges dokumentumokból
11.25-12.00	Plenáris előadások vitája
12.00-13.00	Ebédszünet

13.00-13.20	Berend Gábor: Automatikus kulcsszókinyerés és alkalmazási lehetőségei
13.20-13.40	Hunyadi Zsolt: Középkori oklevelek virtuális térben: a digitalizálástól a szemantikus web felé
13.40-14.00	Latzkovits Miklós, Maczelka Csaba, Mándity Zorán: Inscriptiones Alborum Amicorum (egy 16-18. századi emlékkönyvi bejegyzéseket feldolgozó adatbázis)
14.00-14.30	Vita
14.30-14.45	Kávészünet

15.00-15.20	Péter Róbert: A big data kihívás teljes szövegű forrásgyűjteményekben: újságcikkek 'távoli' olvasása digitális sajtóarchívumokban
15.20-15.40	Molnár Sándor: Tartalomelemzési és adatbányászati lehetőségek a hazai teljes szövegű adatbázisokban: DélmagyArchív és az ADT+ példája
15.40-16.00	Vinkó Tamás: Modellezés hálózatokkal
16.00-16.30	Vita
16.30-16.45	Kávészünet
16.45-18.00	Kerekasztal beszélgetés. Résztvevők: Keveházi Katalin, Molnár Gyöngyvér, Farkas Richárd, Labádi Gergely Moderátor: Péter Róbert

---

Regisztráció

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Sajnos a terem befogadóképessége miatt nem tudunk több embert fogadni, köszönjük a nagy érdeklődést.

---

Helyszín

SZTE Klebelsberg Könyvtár
Szeged, Ady tér 10.
Átrium 0.006-os terem

---

Szervezők

---

Zárszó

Azt gondoljuk, a szervezők (bölcsészek és könyvtárosok) részéről néhány gondolatban össze is foglalnánk, milyen kép alakult ki bennünk arról, hogy mi a főcsapás, mi a különbség, mire kell majd fókuszálni a jövőben.

Néhány fókuszpont, amit kiemelnénk:

1. Különálló és közös megközelítés

Nem volt meglepő, hogy az informatikusok és gyakorló könyvtárosok és az úton a bölcsészet felől elindulók megközelítése más és más, s persze mi mozgunk/mozogtunk ismeretlenebb terepen. Azonban az is kiderült, hogy a problémáinkat illetően, pontosabban azok környezetét és feltételeit tekintve is érdemes beszélgetni, hiszen néhány, néha igen praktikus szempontot nem ismernek az informatikus kollégák sem. (Nem lényegtelen megérteni, hogy egy nagy korpusznak mi az értelme, azon túl hogy van s kereshető. Ti. ebből jön/jöhet az, hogy még mit lehetne belőle kibányászni.)
Pl. saját erőforrásból megkezdett, akár milliós anyaggal dolgozó digitalizálási programnak a gyakorlati kivitelezése, szervezése, az anyag összegyűjtése, az OCR előkészítés, tömeges gyártás, százezres metataadatolás, indexálás és index rendezés, korrigálás, szolgáltatási felület (egyszerű legyen és bonyolultat is tudjon stb.) és hasonló kérdések.
Vagy a bölcsészek esetében, hogy számukra alig évtizede, vagy éppen pár éve léteznek sokszor azok a korpuszok, amik vonzanák őket arra, hogy megtanulják egy másik szakma kicsiny, de fontos részét. Tehát onnan nézve a folyamat elején tartunk. S fontos lenne, hogy az informatikusokra és könyvtárosokra vissza hassanak.
Nyilvánvaló, hogy az sem járható, ha a bölcsészek és könyvtárosok megfogalmazzák, mi kellene és az sem, hogy az informatikusok az új eszközöket odaadják, hogy használjátok valamire. Ennél közelebb kell kerülni és kölcsönösen és mélyebben megérteni egymást. (Ezt abban a barátságos légkörben, amiben voltunk hétfőn, szerintünk nem is olyan nehéz.)

2. Anyagi vonzatok, tudományos kihívás

Jól látható, hogy gondot okoz, hogy a bölcsészet és könyvtár területén nem kísérleti és éppen születő technológiák és elméletek mozgolódnak, hanem viszonylag régi és bevált dolgok, akár azok "bolondbiztos", gyakorlati megoldásai. Szó volt arról, hogy ezek viszont nem tartalmaznak kutatási újdonságot, ami a publikációs kényszer miatt értelemszerűen kötelező (lenne).
Azt gondoljuk, hogy ezt pl. úgy lehet áthidalni, ha olyan közös pályázatokból igyekszünk mindezt megfinanszírozni, amelyben olyan kutatás is van, ami a jövőt érinti és benne van a gyakorlati problémák megoldása is.
Az egyik hívószó lehet a pályázatban, ami lehetővé teheti, hogy a másik témára is finanszírozást szerezzünk, esetleg másik területről. Árukapcsolás, de nem haszontalan, hiszen kibővíti a pályázati lehetőséget mindkét félnek, ha pl. könyvtári területen megjelenő pályázatba is beszállhat így az informatika.

3. Egy példa: DélmagyArchív (és az Eruditio)

Érdekes lenne a következők gyakorlati vizsgálata: a Mesterséges Intelligencia Kutatócsoport által vagy mások által már kifejlesztett programokat érdemes lenne alkalmazni és beépíteni a kereső felületbe. Gondolunk itt pl. a feldolgozás és indexelés során személynevek és a helynevek automatikus kinyerésére. Vannak olyan adatbázisok, ahol az összetett keresőben ezekre külön lehet keresni.
Érdekes lehet a bibliográfiai és metaadatok modellezése. Erről Molnár Sándor és Péter Róbert is beszélt. A Délmagyar lenne az első olyan adatbázis, amelyen ezt Magyarországon alkalmaznák. Jelenleg ez a funkció a világon csak a Gale fizetős újságadatbázisokon érhető el tavaly szeptember óta (Artemis).
A fuzzy search (DtSearch --talán a világ legprofibb desktop keresője mintájára) és helyettesítő karakteres keresés beépítése a Délmagyar kereső felületébe.

Az Eruditio komplexitása és bonyolult adatszerkezete, valamint az adatbázis nemzetközi érdekessége és egyedisége okán komoly kihívás lehet. Ez az egész magyar 16-18. századi kultúra és az európai művelődés könyves és könyvtári kapcsolódásának 30 év alatt összegyűjtött digitális adatbankja, amely nagyon magas szinten is megszólaltatható, s komoly nemzetközi figyelmet is kelt már ma is és éppen informatikai megoldásai révén is sokkal nagyobbat is kelthet.

4. Közös szakdolgozatok inspirálása és segítése

Ennek van hagyománya, s ha a hallgatók ismernék a felvetődő kérdéseket ezen a területen, akkor talán néhányuknak érdekes is lehetne. Ebben kellene segíteni, hogy ezt megismerjék, átlássák, hogy az adott részletkérdés milyen problémakörben érdekes és miért, s mi a kifutása.

5. Digitális bölcsészet és oktatás

A digitális bölcsészeknek - és persze a Könyvtárnak is - alapvetően olyan programozókra lenne szükségünk, akik magasan kvalifikáltak a humán, könyvtári és az informatikai területen is. A meglévő informatikus könyvtáros képzéshez képest ez jóval mélyebb informatikai, programozói tudást jelent. (Amannak fele is informatika, csak nem elsősorban programozás, hanem adatbázis, könyvtári rendszer ismeret, alkalmazás, webtechnológia, grafika stb.)

Belőlük amúgy is nagyon kevés van az országban, illetve anyagi okok miatt ők nem az egyetemi szférában helyezkednek el. Nyilván azért is meg kell próbálni tenni, hogy meglehessen szerezni és tartani őket. (Ez sokszor adminisztratív okokból nem lehetséges, s nem föltétlen anyagilag. Pl. hiába gondolják a könyvtárban, hogy 10 informatikus helyett legyen csak 7 és abból 3 nagyon jól megfizetve, ami bruttó ugyanannyi, ezt nem vagy alig lehet kivitelezni. De ez vezetési kérdés, de nem lényegtelen.)
Az ilyen emberek képzését szolgálhatná a digitális bölcsészet szak. Az ilyen programokban az informatika pont olyan hangsúlyos, mint a bölcsészet. S mindez nem mechanikusan egymásmellé rakott, hanem megtervezetten és speciálisan illesztett. Ezt mi csak közös képzésként tudjuk elképzelni, amiben nem itt is s ott is történik mechanikusan, egymásmellé téve a dolgokat, hanem egy előre megalkotott közös szakmai térben. (Ehhez ezt meg kell teremteni, aminek még ezen túl is számtalan előnye van. Szerintünk ezt tettük kicsit már hétfőn is.)

6. További hasonló, esetleg tematikus workshopok, fókuszpontok

Úgy gondoljuk, hogy mi bölcsészek és könyvtárosok rengeteget tanultunk s talán egymástól is. Hasonló nyelvet beszélünk, de mégsem értjük még egymást. Informatikus kollégáink mondták, hogy többször mosolyogtak az általunk alkalmazott módszereken. Ez nem bántó, csak mutatja, hogy egy kutató hol jár és hol a mindennapi gyakorlat. Sok mindent nem tisztáztunk elég világosan: pl. a szövegkorpusz, amit ők és mi használunk/használhatunk jelenleg minőségileg jelentősen eltér (pl. OCR-ezet és részben metaadatolt napilap vagy régi folyóirat, amely messze nem taggelt, hanem ömlesztett és az OCR is nagyon problémás stb. Így egyszerűen nem lehet egy csomó kívánatos és létező eljárást alkalmazni a mi szövegeinkre. Még nem. Ez nem csak nekünk, de világ nagy szolgáltatóinak sem sikerült ilyen korpuszokon.
Másrészt látni kell pl. hogy nem kutatóintézet a könyvtár (persze kicsit az is), hanem "gyárszerűen" működő információs szolgáltató inkább, ahol pl. ma 2 millió oldal saját anyagot szolgáltatunk és kb. 53 ezer megvásárolt e-folyóiratot menedzselünk (vásárlás, szervezés, tájékoztatás stb.), repozitóriumokat üzemeltetünk, s mindezeknek az informatikai és gyakorlati problémát próbáljuk naponta túlélni és orvosolni. (S nyilván nem légüres térben vagyunk, hanem a hazai valóság anyagi és adminisztratív korlátai között.)

Ezért azt, hogy részletekbe menően is tájékozódjunk, azzal lehet megoldani, hogy a most is látszó fókusztpontok körül külön találkozók szervezésével próbálkozunk, ahol csak egy-egy aspektust járnánk kicsit körbe. Azt gondoljuk, az a folyamat, hogy az általunk felvetettek inspirálólag hatnak=/hathatnak (ez még most is előfordult azért :-), mint probléma felvetés, az még exponáltabb lehet. Nem zárjuk ki, hogy a megoldandó gondokból akár valódi (elméleti) kutatási kérdés is előjöhet. (Aminek visszacsatolása nyilván nagyon hosszadalmas, de nem is ez az érdekes, hanem a kölcsönös megismerés, informálódás.)

7. Összefoglalva

Úgy látjuk nagyon hasznos dolog indult ill. indulhat el. Ha világban a DH nagy léptekkel terjed, nyilván van értelme azt is megkérdezni, hogy miért és mi végre?
A körülöttünk lévő világban az utóbbi és előttünk álló évtizedekben hálózatra kerül és digitalizálódik a világ eddigi egész kultúrájának írásbeli és képi (stb.) része. Ez valódi paradigmaváltás. Nyilván a puszta öröm után, hogy elérhető és bárhonnan, azonnal felvetődik, hogy az informatika mit tud hozzátenni, hogy más és többet, és könnyeben tudjunk meg belőle és általa, mint eddig valaha. Az anyag már most is hatalmas. Ezt még így egyben soha senki nem láthatta és kezelhette. Ebben a folyamatban részt venni szerintünk elképesztő kihívás és lehetőség is egyszerre.

Köszönettel és a további együttműködésben bízva:

Kokas Károly - Labádi Gergely - Péter Róbert digitális bölcsész "alumnusok" a workshop szervezői (SZTE BTK és Klebelsberg Könyvtár)

---

Előadásvideók

Az előadásokon készült videók elérhetőek a Videotoriumban.

Digitális bölcsészet Szegeden